SZFE Utcabál/Tüntetés után 2020.augusztus 31.

 Szűkül a tér és fogy a levegő.

Fogy a levegő körülöttünk, egyre jobban. A rajtunk uralkodó kormány mindent a birtokába vesz. Elvesz azoktól, akiknek szükségük van rá, s ad azoknak, akiknek már kurvára nincsen.

Vidnyánszky Attila, mindent magáévá tesz, amit tud, s a színházhoz van köze. Ki ő, hogy ostobán terpeszkedik mindenen? Nem jön rá, hogy a csak egy vélemény ismerése ostobaság, mert ostóba ő maga.. Persze lehet ostoba, ha békén hagy másokat. Lehet ostoba, de csinálja a négy fal között és lehetőleg egyedül, hogy másra ne legyen hatással!

A mai SZFE-s tüntetés elején folytak a könnyeim, mert megint valami olyan veszett oda, ami nekem nagyon fontos, és ami ebben az országban egyébként mindenki számára kurvára fontos, mert itt képzik a színészeket, bábszínészeket, rendezőket, operatörőket, gyártásvezetőket, dramaturgokat, akiket aztán országszerte látni lehet, és mert  a két színművészettel foglalkozó egyetem közül már csak ez maradt szabad. 

Miért kell ezt is tönkretenni?

A válasz egyszerű, a színházba járók se halljanak más véleményt, más gondolatot, mint amit ők legitimnek tartanak. Mi is az, amit amellett csinálnak, hogy bűnözőkként kezelik a szegénységben, hátrányos helyzetben élőket, a menedékért folyamodókat? Fokozatosan és folyamatosan számolják fel, teszik tönkre azokat az intézményeket, ahol a szabad gondolkodást oktatni lehet, ahol a szabad gondolkodásra inspirálni, bátorítani, biztatni, ösztönözni lehet, ahol kérdéseket lehet feltenni. 

Ahol lehet máshogy is gondolkodni, mint a Fidesz, mint a NER tagjai. 

Ebben az országban élek, és ez a hazám, és minél jobban tönkreteszitek annál erősebb bennem a kiáltás, hogy igenis EZ az én hazám! És igen még mindig ebben az országban szeretnék élni!

Lehet ez az én nyomorom, hogy máshol úgy érzem nem lesz ugyanolyan, hogy nem úgy lesz rossz, ahogy megszoktam. Hogy amikor Olaszországban voltam és úgy éreztem nem tudok Tolsztojt olvasni, mert túl vidám hozzá Olaszország, akkor rájöttem, hogy valahogy ez a kelet európai depresszió valami olyat hat át itt, amit én megértek, és amivel meg tudom értetni magam. Persze lehet mindez megtörténhet máshol is másként, nem tudom. Lehet, valahol megtörténhet az, hogy pont ennek az ellentéte miatt tudom jól érezni magam valahol, de érzem, hogy ez nem Olaszország, vagy Spanyolország, kelljelen lennie valami fájdalomnak.

És ennek az országnak a nyelve az anyanyelvem, amelyen kifejezem magam, és amelyen majd a gyermekemmel beszélek. Ez az a hely, amelynek füstös szórakozóhelyein felnőttem, ahol együtt voltunk dühösek a Sirály miatt, a West Balkán miatt, a Kultiplex miatt. 

És most itt tartunk, hogy amúgy is máshova terveztem bábszínházat tanulni, de hogy itt már az sem SZABAD! Hogy megint tönkretettetek valamit, ami fontos számomra.

És megint elvettetek pénzt onnan ahol szükség volna rá Igazgyöngy Alapítvány, Iványi Gábor ...

A ti bűnötök az is, hogy amikor hazafelé biciklizem, el akarom kerülni a Ligetet, mert ahányszor látom az épülő monstrumokat, mintha gyomorszájon vágnának. De nem, ez annál több, az egész lelkem áll döbbenettel az egész előtt, mintha kihasítottak volna belőlem egy részt, ami sohasem lesz ott újra.

Amikor Olaszországban voltam, sokáig kerestem egy várost, ahol olyan park van, mint nálunk a Városliget. S aztán visszajöttem, mert rájöttem a Városliget az ITT van.

Az is a ti bűnötök, hogy azon kell gondolkodnom, hogyha majd gyerekem lesz, akkor ebben az országban járjon e iskolába. Mert nem szeretném, ha konzervatív, nacionalista eszméket tanulna, ha azt tanulná, hogy a menekültek ellenségeink, és ahol nem kell hittant vagy etikát tanulnia. Ahol eldöntheti, hogy milyen iskolába megy, mert elég gimnázium van, s elég olyan, ami nem egyházi fenntartásban van.

Ahol azt tanulhat, amit akar, ahol a tanár eldöntheti, hogy mit taníthat, ahol tankönyvet szabadon választhat, ahol nem kötelező a testnevelés mindennap, ahol az iskolai erőszakra nem az iskolarendőrség a válasz, ahol nem szegregálnak, ahol esélyt kap az is, aki diszlexiás, diszgráfiás, vagy diszkalkuliás, figyelemzavaros, hiperaktív, vagy autista, egyéni tanrendet igényel vagy aki mozgáséslrült.Ahol van arra ember, hogy támogassa azt, akinek több segítségre, figyelemre van szüksége, és nem ott, ahol az esélye sincsen meg annak, hogy esélyt kapjon.

Kurvára elegem van.