Koronavírus blog

Van valaki ott tényleg, akinek el lehet mesélni mindezt? Vagy mindez csak képzelet? A kék virágos fal színe, a filmben lévő lány ágya mögött. Színek, életteli levegő és a zene, ami  mintha azt mondaná, annyi minden lehetséges! És sokszor én is úgy érzem ez így van. Sok van bennem ebből az annyi minden lehetségesből. Csak most hirtelen eltűnt két ember, aki valani többet, aki újabb történéseket és színeket hozott az életembe. H. azt mondja az írásaim szomorúak. S az a különös, hogy én nem így emlékeztem rájuk. A filmben, amit néztem a főszereplő lányban, és bennem van valami közös. Ő is és én is szeretünk a fantázia világunkban élni, sok minden van bennünk, amit nem merünk, nem tudunk kifejezni. Bárcsak valóra válhatna, anit elképzelek!

 Szűkül a tér és fogy a levegő. Fogy a levegő k örülöttünk, e gyre jobban. A rajtunk uralkodó kormány mindent a birtokába vesz. Elvesz azoktól, akiknek szükségük van rá, s ad azoknak, akiknek már kurvára nincsen. Vidnyánszky Attila, mindent magáévá tesz, amit tud, s a színházhoz van köze. Ki ő, hogy ostobán terpeszkedik mindenen? Nem jön rá, hogy a csak egy vélemény ismerése ostobaság, mert ostóba ő maga.. Persze lehet ostoba, ha békén hagy másokat. Lehet ostoba, de csinálja a négy fal között és lehetőleg egyedül, hogy másra ne legyen hatással! A mai SZFE-s tüntetés elején folytak a könnyeim, mert megint valami olyan veszett oda, ami nekem nagyon fontos, és ami ebben az országban egyébként mindenki számára kurvára fontos, mert itt képzik a színészeket, bábszínészeket, rendezőket, operatörőket, gyártásvezetőket, dramaturgokat, akiket aztán országszerte látni lehet, és mert  a két színművészettel foglalkozó egyetem közül már csak ez maradt szabad.  Miért kell ezt is tönkret...

                                                                                                                                                                     Fotó:  © Reviczky Zsolt,  hvg.hu